Akkumulátor bevizsgálás, regenerálás
Akkumulátor meghibásodási okok:
Elhasználódás:
Az akkumulátor nem örök életű. Az igénybevételtől, kiviteltől és a minőségtől függően 2-8 év alatt az akkumulátor magától elöregszik, leszulfátosodik. Az ilyen akkumulátor nem képes megtartani a töltést. Feszültsége, tároló képessége és indító árama is nagyban elmarad az eredeti értékektől.
Töltés hiány/korai szulfátosodás:
Nem gyártási probléma, hanem - egy ismerősömet idézve - sofőr hiba. Ha egy akkumulátor töltése nem éri el az előírt 13,8-14,4V-ot, akkor töltéshiányról beszélhetünk. Hosszan tartó elégtelen töltés másodlagos szulfátosodáshoz vezet.
Az akkumulátor használata közben kisütéskor keletkezik a primer szulfát, amely feltöltéskor eltűnik a lemezekről. Ez nem veszélyes az akkumulátor élettartamára nézve, a működésével jár.
Lassú kisütésnél - azaz tároláskor vagy ritka használat mellett, amikor az akkumulátorunk tartósan nincs feltöltött állapotban – képződik a szekunder azaz másodlagos szulfát, amelyet visszaoldani már nem lehet. Az akkumulátorok szulfátosodása akkor indul meg, amikor az akkuk elektrolit sűrűsége 1,225g/cm3 alá esik. Az akkumulátorok önkisülése során fellépő szulfátosodás tönkreteszi az akkumulátort, az töltést utána már nem bír felvenni. Ez ellen karbantartással, azaz töltött állapotban tartással lehet védekezni. Ha már kialakult a szekunder szulfát, lehet javítani az akkumulátor állapotán szulfátoldó berendezéssel.
A szulfátoldó berendezés, egy nagy teljesítményű akkumulátor töltő, amely a töltési folyamat első két órájában túltöltéssel kezeli az akkumulátort, mely ólomlemezeinek felületéről lerepeszti a lerakódott szulfátot, amely az iszaptartályba hullik vagy a tasakban marad.
Ezen kezelés ellenére sem lehet már 100%-osan helyreállítani az eredeti állapotot, tehát jobb védekezni a szulfátosodás ellen mint kezelni azt.
A szulfátosodásnak is vannak fokozatai. Enyhébb mértékű szulfátosodást műszeres méréssel tudunk kimutatni, nagyobb mértékű szulfátosodást vizuálisan is észlelhetünk, ha megvizsgáljuk a lemezeket. A legelőrehaladottabb eset, amikor a fagyáshoz hasonló nyomokat hagy az akkumulátorunk edényén a térfogatváltozás ami a szulfátképződéssel jár.
Túltöltés:
Ha egy gépkocsi töltési rendszere az előírt 13,8-14,4V -nál magasabb értéken dolgozik, az az akkumulátor túltöltését eredményezi. Ez huzamosabb időn keresztül nagymértékű párolgás mellett elektrolit veszteséggel jár. Ha egy akkumulátorelektrolit szintje túlzott mértékben lecsökken, az a lemezek végzetes károsodásához vezet. Ez a fajta párolgás különösen a nyári időszakban veszélyes, mivel ilyenkor az üzemi hőmérsékletet nagyban megemeli a magasabb környezeti hőmérséklet.
Fagyás:
Egy jól feltöltött akkumulátor normál körülmények között nem fagy meg. Ahhoz, hogy egy akkumulátor megfagyjon két dologra van szükség a hideg mellett. Az egyik, hogy ne legyen megfelelő az elektrolit sűrűsége, azaz alacsony legyen a kénsav aránya a desztillált/ioncserélt vízzel szemben, a másik pedig, hogy gyengén legyen feltöltve. Ez a két dolog összefügg egymással. Ha alacsony a sűrűségünk, nem képes az akkunk teljesen feltöltődni és ha nincs teljesen feltöltve, akkor alacsonyabb a sűrűségünk is. Extrém esetekben egy csúcskategóriás akkumulátort akár 1 hónap alatt „elforralhatunk” túltöltéssel és ha egy ilyen sűrűségét veszített akkumulátort még le is merítünk, akkor -10°C körüli hőmérsékleten képes megfagyni. Ilyenkor azakkumulátor oldalai kidagadnak ahogy a folyadékból szilárd anyag keletkezik, mivel egységnyi jégnek nagyobb a térfogata mint egységnyi víznek.
A megfagyott akkumulátor az esetek többségében el is szakad, azaz megszűnik a fizikai kapcsolat két vagy több cella között.
Szakadás:
Az akkumulátor celláit sorba kapcsolják, hogy a 2V-os névleges feszültségű cellákból - alap esetben – 12V-os akkumulátort kaphassunk. Ha ez a kapcsolat megszűnik valamilyen oknál fogva, akkor szakadásról beszélünk. Ez a meghibásodás bekövetkezhet üzemeltetési és gyártási okokból is. Ha az akkumulátoron nincs külsérelmi nyom (ütés, fagyás) és az mégis szakadt, akkor valószínűleg az akkumulátorban megszűnt a kapcsolat két vagy több cella között. Ezt kiválthatja egy ütközés is, amely során akár külsőleg sértetlennek tűnhet az akkumulátor, vagy egy csillapítatlan ütés egy úthiba miatt. Ez az egyik oka, hogy az akkumulátort gondosan rögzíteni kell.
Cellazárlat:
Az akkumulátorok cellái között elektromos zárlat alakulhat ki az akkuban létrejövő szilárd anyagoknak köszönhetően. Ezt az anyagot iszapnak nevezzük, holott nem más mint az akkuba esetlegesen bejutó szennyező anyagok, a lemezeken keletkező szulfát anyag, és az oxidálódó felületekről lehulló, lemosódó elegy. Ezen okokból történő cellazárlatok elkerülésére a gyártók az akkumulátor aljában iszaptartályt alakítanak ki a lehulló szilárd szemcsék tárolására valamint műanyag tasakokba helyezik a pozitív lemezeket.
Szervizünkben a megfelelő műszerekkel vizsgáljuk be akkumulátorát és lehetőség szerint feltöltjük, regeneráljuk, újra használhatóvá tesszük.
A jelenleg használatos gondozásmentes akkumulátorokat úgy tervezték, hogy a hatályos jogszabályokban előírt két év garanciális időt messze meghaladja az élettartamuk. Érdekes, hogy miközben a garanciális ügyek száma csökkent , de nem annyival, mint amennyit egy kiváló minőségű gondozásmentes -valójában gondozásszegény- termék használata indokolna. Ha azt vizsgáljuk, hogy a felmerülő garanciális igényekből mennyi a jogos, akkor tíz alatti számot kapunk ötezer darabra vetítve. Ez azt jelenti, hogy kb. 0,2% alatt van a meghibásodási arányuk.
Mi a helyzet a többi akkuval, amelyek nem jogos reklamációként kerültek bevizsgálásra? A garanciális bevizsgálások tetemes részét az ilyenek teszik ki. Ezek két részre oszthatók.
Vannak valós meghibásodások, amelyeket a tulaj okozott. Ide sorolható a túltöltés, az alul töltés, az alul töltés miatti szulfátosodás és a külső behatásra tönkrement (fizikailag sérült) akkumulátorok.
A másik csoportba tartozó akkumulátorok azok, amelyek hibátlanok. Olyan hibátlan akkumulátorok, melyeket vagy lemerülve küldenek vissza, és azok feltöltés után panaszmentesen működnek, vagy teljesen feltöltött, rendeltetésszerű használatra alkalmas, hibátlan akkumulátort küldenek vissza! Ennek oka a nem megfelelő saru rögzítés illetve a téves diagnózis lehet.
Az akkumulátor vizsgálat eszközei:Sűrűség mérő. Ez egy egyszerű úszós rendszerű üveg cső, amellyel az akkumulátorból elektrolitot szívunk fel addig, amíg annak kalibrált úszója fel nem emelkedik. Az úszóról leolvasható értéket az akkumulátoron mérhető feszültséghez viszonyítva eldönthetjük, hogy az feltöltött, vagy merült állapotról tájékoztat.
Terhelő villa. Ez egy olyan műszer, amellyel valós terhelést tudunk szimulálni/produkálni és így realisztikus eredményt olvashatunk le a műszerről. Előre skálázott analóg műszerről van szó, mely skálájáról leolvasható az akkumulátorunk kapocsfeszültsége és terhelés közben annak indítóárama.
Elektronikus tesztelő. Ebből létezik a legtöbb variáció. Azonban itt van a legnagyobb esélye, hogy olyan műszerbe akadjunk, amely nem szolgáltat pontos adatokat. Az elektronikus teszterekkel nem csak feszültséget tudunk mérni, hanem az akkumulátorról leolvasható paraméterek alapján egy nagyon jó, közelítő eredményt is kaphatunk az állapotáról. A műszerünkön beállíthatjuk a környezeti hőmérsékletet, az elektrolit sűrűségét, az akkumulátor típusát (savas vagy AGM technológiás), az akkumulátor indító áramát (DIN, SAE és EN). Ezt követően leolvasható lesz vagy a becsült indítóáram amperben, vagy százalékban megadva.
Speciális töltőkészülék, amely szükség esetén elvégzi a kisütést, szulfátlanítást, regenerálást, majd a megfelelő sebességű töltést.Akkumulátor tesztelés menete
Előzetes tesztelés:Célszerű elsőként egy elektronikus tesztelővel megvizsgálni az akkumulátorunkat. Ha annak kapocsfeszültsége 12V fölötti, de indító árama alig mérhető (kb. 1-50A), akkor az az akkumulátor szakadt. Az ilyen akkut felesleges tovább vizsgálni, az töltést nem fog felvenni. Ha a mért feszültségünk 12,4V alatt van, akkor biztosan töltenünk kell az akkunkat, de 12,6V alatt is ajánlatos. Az akkumulátorunk névleges indítóáramát meg kell adnunk, ki kell választanunk annak normáját (általában EN) és pár másodperc után meg is kapjuk a mért indítóáramot.
Mivel töltés előtt meg kell győződnünk az elektrolit szint meglétéről, annak sűrűségét is megvizsgálhatjuk. Az elektrolit kénsavának sűrűsége szoros összefüggésben van a töltöttségi állapottal. Egy feltöltött akkunak magas a savsűrűsége, (1,26-1,285g/cm3) egy merülő akkunak alacsonyabb. Ugyanakkor hiába van feltöltve az akkunk, ha nem elég sűrű az elektrolitja. Ha pl. 12,6V feletti feszültséget mérünk az akkun, ahhoz normál körülmények között 1,26g/cm3 feletti sűrűség tartozik. Tehát, ha például 12,6V mellé 1,23g/cm3 sűrűséget mérünk, akkor annak az akkumulátornak alacsony a savsűrűsége, ami miatt csökkenő indítóárama van. Ha sűrűségünk alacsonyabb mint 1,26g/cm3, akkor a további vizsgálatok előtt, kíséreljük meg az akku feltöltését.
Szükség esetén terhelővillás teszteléssel is meggyőződhetünk az akkumulátorunk állapotáról. Ez nem tarthat tovább mint 10s, mivel fokozott melegedéssel jár. A terhelés megkezdése előtt leolvasható az akku feszültsége is. Ha ez alacsonyabb mint 12,4V, akkor előbb az akkumulátort tölteni kell, ha alacsonyabb mint 12,6V akkor ajánlatos. Vizsgálat közben a szabványos terhelő villa 100A terhelés mellett igyekszik pontos képet adni az akkumulátorunk indítási készségéről. Teljesen feltöltött akkumulátornál a műszer mutatójának a skáláról leolvasható, elvárt indítóáramának megfelelő zöld tartományra kell mutatnia. Ha az alatta lévő sárga tartományba mutat, akkumulátorunk nincs megfelelően feltöltve, vagy hibás. Ha alatta lévő piros tartományba mutat, vagy folyamatosan, nagy mértékben csökken a leolvasható érték, akkor az az akkumulátort tölteni kell. Ha teljesen feltöltött állapot esetén az akkumulátorunkhoz tartozó névleges indítóáramot nem tudja tartani a műszer terheléses szimuláció mellett, akkor az az akkumulátor rossz.
Töltés:
Akkumulátort csak teljesen feltöltött állapotban lehet minden kétséget kizáróan tesztelni. Az akkumulátor töltés az ügyfél feladata, tehát ne vigyünk vissza lemerült akkumulátort úgy, hogy azt nem próbáltuk előtte feltöltetni! Ha lemerültakkumulátort vittünk vissza és azt a forgalmazó feltölti, hogy be tudja vizsgálni, annak költségét átháríthatja a fogyasztóra. (Miért ez a fajta „kicsinyesség”? Ez a procedúra költségekkel jár mint például villamos energia használat, töltő berendezések fenntartása, kezelésben résztvevő személyek ideje és bére, stb.)
Az akkumulátor töltését Az akkumulátor hálózati töltése című fejezetben taglaltak szerint végezzük.
Töltés utáni tesztelés:
Ha a töltéssel végeztünk, két óra pihentetés után mérhető (nyugalmi) állapotba került az akkumulátorunk. Ismételjük meg a tesztet elektronikus teszterünkkel, terhelő villával és sűrűség mérővel is!
Általánosan elmondható, hogy egy jó akkumulátornak feltöltött állapotban 12,6-12,9V feszültséget és 1,26-1,285g/cm3 közötti sűrűséget kell produkálnia. Ha magas feszültséget mérünk, tehát akkumulátorunk feltöltött, viszont indító árama alacsonyabb, mint az előírt érték, akkor savsűrűségünk is alacsonyabb, ami szulfátosodásra, elhasználódásra utal.
Néhány tudnivaló az akkumulátortípusokról:
Akkumulátor típusok:
Rendszeresen ellenőrizz!" - típus
Erre a hagyományos savas-ólomakkumulátorra nem lehet alkalmazni a "Hagyomány és minőség" reklámszlogent, mert közel áll az akkumulátor elvi felépítését szemléltető maketthez. Műanyag házban higított kénsavba merülnek az ólom és ólomdioxid masszát tartalmazó lemezek, melyeknek felülete kisütéskor (fogyasztó bekapcsolásakor) ólomszulfáttá, majd feltöltéskor újra ólommá és ólomdioxiddá alakul vissza. Közben áramot termel, illetve töltéskor áramot fogyaszt, tárol. Ez a típus ma már nem nevezhető minőségi terméknek, még akkor sem, ha a lemezek közé PVC szigetelőlemezeket helyeznek a lemezzárlat elkerülésére.
Rendszeres gondozást igényelnek, mivel működésük közben, különösen nyári melegben folyamatosan távozik belőlük az elektrolitnak a desztillált víz része. Ez a fokozott gázképződési hajlam és a természetes párolgás miatt van. Emiatt nyáron legalább 2 hetente, hideg évszakban 3-4 hetente ellenőrizni, szükség esetén pótolni kell a desztillált vizet és tisztítgatni az akkusarukat!
"Próbálj meg lazítani!" - típus
Az akkumulátorok e csoportját már egy fokkal fejlettebb, un. gondozásszegény típusok alkotják, melyek a közhiedelemmel ellentétben nem teljesen gondozásmentesek.
Ezekben az előzőnél tisztább anyagokból, kisebb antimontartalommal, kalciumötvözéssel kialakított lemezszerkezet pozitív lemezeit polietilén tasakokba helyezik, kiküszöbölve a közvetlen lemez és iszapzárlatot. A gázképződés is sokkal kisebb, vízveszteségük átlagos üzemi viszonyok között csak néhány év múlva okozhat működési zavart.
Van gyártó, amely a betöltő nyílásokat el is zárja a felhasználó szeme elől, kidobásra ítélve akár a természetes melegedés okozta elektrolit veszteséget elszenvedő akkumulátort is.
Mások "varázsszemmel" látják el az akkumulátor 1 celláját, mondván, ezzel ellenőrizni lehet az akku működőképességét. A csalódások elkerülése érdekében szükséges megjegyezni, hogy a varázsszem csak 1 cella állapotát jelzi, a másik 5 közül akár több is lehet kapacitáshiányos vagy zárlatos, így a zöld fény nem feltétlen jelenti az akku indítóképességét. Sokan helytelenül ezeket, és minden olyan akkumulátort "zselés"-nek neveznek, amelybe nem lehet folyadékot töltögetni. (Valódi zselés akkut jármű indítására nem használnak.)
Mivel e típus lemezszerkezete legtöbb esetben még öntött rácsokból áll, lényegesen nem növelhető a hidegindító képességük a tömegükhöz képest.
"A hanyagolás kötelező!" - típus
Ez a kategória legalább két lényeges újdonságot tartalmaz. Az egyik, hogy az aktív masszát hordozó ólomrács nem öntött, hanem un. expandált szerkezetű. Elmaradhatnak az önthetőség miatt adagolt, akkuműködés szempontjából káros adalékok, így a lemez anyaga rendkívül tiszta ólom.
A másik újdonság, hogy a pozitív lemezeket üvegszövetből készített "borítékba" zárják, amely fizikailag teljesen elválasztja a lemezeket egymástól, kiküszöbölve akár a lemez, akár a fenékzárlatot. Ez a szeparátor itatósként magába szívja, megköti a speciális elektrolitot. Nincs iszapkihullás, jobb a rázkódással szembeni ellenállóképesség. Nincs folyadékveszteség, hiszen a felületen képződött gázok az üvegszövetben újra visszaalakulnak nedvességgé, rekombinálódnak. Innen származik a gázrekombinációs elnevezés. Ezeket az akkukat nyomástartó módon le lehet zárni.
Szerkezetüknél fogva lényegesen nagyobb a hidegindító áramuk, ami különösen téli hideg reggeleken csillaggarázsban tartott diesel autóknál jelent biztonságosabb indítást.
Az ilyen akkumulátorok élettartamuk során semmilyen gondozást nem igényelnek. Beépítéskor és a tél beállta előtt legfeljebb az autó elektromos rendszerét kell ellenőrizni, különös tekintettel a töltőrendszer és az indítómotor állapotára....
Elhasználódás:
Az akkumulátor nem örök életű. Az igénybevételtől, kiviteltől és a minőségtől függően 2-8 év alatt az akkumulátor magától elöregszik, leszulfátosodik. Az ilyen akkumulátor nem képes megtartani a töltést. Feszültsége, tároló képessége és indító árama is nagyban elmarad az eredeti értékektől.
Töltés hiány/korai szulfátosodás:
Nem gyártási probléma, hanem - egy ismerősömet idézve - sofőr hiba. Ha egy akkumulátor töltése nem éri el az előírt 13,8-14,4V-ot, akkor töltéshiányról beszélhetünk. Hosszan tartó elégtelen töltés másodlagos szulfátosodáshoz vezet.
Az akkumulátor használata közben kisütéskor keletkezik a primer szulfát, amely feltöltéskor eltűnik a lemezekről. Ez nem veszélyes az akkumulátor élettartamára nézve, a működésével jár.
Lassú kisütésnél - azaz tároláskor vagy ritka használat mellett, amikor az akkumulátorunk tartósan nincs feltöltött állapotban – képződik a szekunder azaz másodlagos szulfát, amelyet visszaoldani már nem lehet. Az akkumulátorok szulfátosodása akkor indul meg, amikor az akkuk elektrolit sűrűsége 1,225g/cm3 alá esik. Az akkumulátorok önkisülése során fellépő szulfátosodás tönkreteszi az akkumulátort, az töltést utána már nem bír felvenni. Ez ellen karbantartással, azaz töltött állapotban tartással lehet védekezni. Ha már kialakult a szekunder szulfát, lehet javítani az akkumulátor állapotán szulfátoldó berendezéssel.
A szulfátoldó berendezés, egy nagy teljesítményű akkumulátor töltő, amely a töltési folyamat első két órájában túltöltéssel kezeli az akkumulátort, mely ólomlemezeinek felületéről lerepeszti a lerakódott szulfátot, amely az iszaptartályba hullik vagy a tasakban marad.
Ezen kezelés ellenére sem lehet már 100%-osan helyreállítani az eredeti állapotot, tehát jobb védekezni a szulfátosodás ellen mint kezelni azt.
A szulfátosodásnak is vannak fokozatai. Enyhébb mértékű szulfátosodást műszeres méréssel tudunk kimutatni, nagyobb mértékű szulfátosodást vizuálisan is észlelhetünk, ha megvizsgáljuk a lemezeket. A legelőrehaladottabb eset, amikor a fagyáshoz hasonló nyomokat hagy az akkumulátorunk edényén a térfogatváltozás ami a szulfátképződéssel jár.
Túltöltés:
Ha egy gépkocsi töltési rendszere az előírt 13,8-14,4V -nál magasabb értéken dolgozik, az az akkumulátor túltöltését eredményezi. Ez huzamosabb időn keresztül nagymértékű párolgás mellett elektrolit veszteséggel jár. Ha egy akkumulátorelektrolit szintje túlzott mértékben lecsökken, az a lemezek végzetes károsodásához vezet. Ez a fajta párolgás különösen a nyári időszakban veszélyes, mivel ilyenkor az üzemi hőmérsékletet nagyban megemeli a magasabb környezeti hőmérséklet.
Fagyás:
Egy jól feltöltött akkumulátor normál körülmények között nem fagy meg. Ahhoz, hogy egy akkumulátor megfagyjon két dologra van szükség a hideg mellett. Az egyik, hogy ne legyen megfelelő az elektrolit sűrűsége, azaz alacsony legyen a kénsav aránya a desztillált/ioncserélt vízzel szemben, a másik pedig, hogy gyengén legyen feltöltve. Ez a két dolog összefügg egymással. Ha alacsony a sűrűségünk, nem képes az akkunk teljesen feltöltődni és ha nincs teljesen feltöltve, akkor alacsonyabb a sűrűségünk is. Extrém esetekben egy csúcskategóriás akkumulátort akár 1 hónap alatt „elforralhatunk” túltöltéssel és ha egy ilyen sűrűségét veszített akkumulátort még le is merítünk, akkor -10°C körüli hőmérsékleten képes megfagyni. Ilyenkor azakkumulátor oldalai kidagadnak ahogy a folyadékból szilárd anyag keletkezik, mivel egységnyi jégnek nagyobb a térfogata mint egységnyi víznek.
A megfagyott akkumulátor az esetek többségében el is szakad, azaz megszűnik a fizikai kapcsolat két vagy több cella között.
Szakadás:
Az akkumulátor celláit sorba kapcsolják, hogy a 2V-os névleges feszültségű cellákból - alap esetben – 12V-os akkumulátort kaphassunk. Ha ez a kapcsolat megszűnik valamilyen oknál fogva, akkor szakadásról beszélünk. Ez a meghibásodás bekövetkezhet üzemeltetési és gyártási okokból is. Ha az akkumulátoron nincs külsérelmi nyom (ütés, fagyás) és az mégis szakadt, akkor valószínűleg az akkumulátorban megszűnt a kapcsolat két vagy több cella között. Ezt kiválthatja egy ütközés is, amely során akár külsőleg sértetlennek tűnhet az akkumulátor, vagy egy csillapítatlan ütés egy úthiba miatt. Ez az egyik oka, hogy az akkumulátort gondosan rögzíteni kell.
Cellazárlat:
Az akkumulátorok cellái között elektromos zárlat alakulhat ki az akkuban létrejövő szilárd anyagoknak köszönhetően. Ezt az anyagot iszapnak nevezzük, holott nem más mint az akkuba esetlegesen bejutó szennyező anyagok, a lemezeken keletkező szulfát anyag, és az oxidálódó felületekről lehulló, lemosódó elegy. Ezen okokból történő cellazárlatok elkerülésére a gyártók az akkumulátor aljában iszaptartályt alakítanak ki a lehulló szilárd szemcsék tárolására valamint műanyag tasakokba helyezik a pozitív lemezeket.
Szervizünkben a megfelelő műszerekkel vizsgáljuk be akkumulátorát és lehetőség szerint feltöltjük, regeneráljuk, újra használhatóvá tesszük.
A jelenleg használatos gondozásmentes akkumulátorokat úgy tervezték, hogy a hatályos jogszabályokban előírt két év garanciális időt messze meghaladja az élettartamuk. Érdekes, hogy miközben a garanciális ügyek száma csökkent , de nem annyival, mint amennyit egy kiváló minőségű gondozásmentes -valójában gondozásszegény- termék használata indokolna. Ha azt vizsgáljuk, hogy a felmerülő garanciális igényekből mennyi a jogos, akkor tíz alatti számot kapunk ötezer darabra vetítve. Ez azt jelenti, hogy kb. 0,2% alatt van a meghibásodási arányuk.
Mi a helyzet a többi akkuval, amelyek nem jogos reklamációként kerültek bevizsgálásra? A garanciális bevizsgálások tetemes részét az ilyenek teszik ki. Ezek két részre oszthatók.
Vannak valós meghibásodások, amelyeket a tulaj okozott. Ide sorolható a túltöltés, az alul töltés, az alul töltés miatti szulfátosodás és a külső behatásra tönkrement (fizikailag sérült) akkumulátorok.
A másik csoportba tartozó akkumulátorok azok, amelyek hibátlanok. Olyan hibátlan akkumulátorok, melyeket vagy lemerülve küldenek vissza, és azok feltöltés után panaszmentesen működnek, vagy teljesen feltöltött, rendeltetésszerű használatra alkalmas, hibátlan akkumulátort küldenek vissza! Ennek oka a nem megfelelő saru rögzítés illetve a téves diagnózis lehet.
Az akkumulátor vizsgálat eszközei:Sűrűség mérő. Ez egy egyszerű úszós rendszerű üveg cső, amellyel az akkumulátorból elektrolitot szívunk fel addig, amíg annak kalibrált úszója fel nem emelkedik. Az úszóról leolvasható értéket az akkumulátoron mérhető feszültséghez viszonyítva eldönthetjük, hogy az feltöltött, vagy merült állapotról tájékoztat.
Terhelő villa. Ez egy olyan műszer, amellyel valós terhelést tudunk szimulálni/produkálni és így realisztikus eredményt olvashatunk le a műszerről. Előre skálázott analóg műszerről van szó, mely skálájáról leolvasható az akkumulátorunk kapocsfeszültsége és terhelés közben annak indítóárama.
Elektronikus tesztelő. Ebből létezik a legtöbb variáció. Azonban itt van a legnagyobb esélye, hogy olyan műszerbe akadjunk, amely nem szolgáltat pontos adatokat. Az elektronikus teszterekkel nem csak feszültséget tudunk mérni, hanem az akkumulátorról leolvasható paraméterek alapján egy nagyon jó, közelítő eredményt is kaphatunk az állapotáról. A műszerünkön beállíthatjuk a környezeti hőmérsékletet, az elektrolit sűrűségét, az akkumulátor típusát (savas vagy AGM technológiás), az akkumulátor indító áramát (DIN, SAE és EN). Ezt követően leolvasható lesz vagy a becsült indítóáram amperben, vagy százalékban megadva.
Speciális töltőkészülék, amely szükség esetén elvégzi a kisütést, szulfátlanítást, regenerálást, majd a megfelelő sebességű töltést.Akkumulátor tesztelés menete
Előzetes tesztelés:Célszerű elsőként egy elektronikus tesztelővel megvizsgálni az akkumulátorunkat. Ha annak kapocsfeszültsége 12V fölötti, de indító árama alig mérhető (kb. 1-50A), akkor az az akkumulátor szakadt. Az ilyen akkut felesleges tovább vizsgálni, az töltést nem fog felvenni. Ha a mért feszültségünk 12,4V alatt van, akkor biztosan töltenünk kell az akkunkat, de 12,6V alatt is ajánlatos. Az akkumulátorunk névleges indítóáramát meg kell adnunk, ki kell választanunk annak normáját (általában EN) és pár másodperc után meg is kapjuk a mért indítóáramot.
Mivel töltés előtt meg kell győződnünk az elektrolit szint meglétéről, annak sűrűségét is megvizsgálhatjuk. Az elektrolit kénsavának sűrűsége szoros összefüggésben van a töltöttségi állapottal. Egy feltöltött akkunak magas a savsűrűsége, (1,26-1,285g/cm3) egy merülő akkunak alacsonyabb. Ugyanakkor hiába van feltöltve az akkunk, ha nem elég sűrű az elektrolitja. Ha pl. 12,6V feletti feszültséget mérünk az akkun, ahhoz normál körülmények között 1,26g/cm3 feletti sűrűség tartozik. Tehát, ha például 12,6V mellé 1,23g/cm3 sűrűséget mérünk, akkor annak az akkumulátornak alacsony a savsűrűsége, ami miatt csökkenő indítóárama van. Ha sűrűségünk alacsonyabb mint 1,26g/cm3, akkor a további vizsgálatok előtt, kíséreljük meg az akku feltöltését.
Szükség esetén terhelővillás teszteléssel is meggyőződhetünk az akkumulátorunk állapotáról. Ez nem tarthat tovább mint 10s, mivel fokozott melegedéssel jár. A terhelés megkezdése előtt leolvasható az akku feszültsége is. Ha ez alacsonyabb mint 12,4V, akkor előbb az akkumulátort tölteni kell, ha alacsonyabb mint 12,6V akkor ajánlatos. Vizsgálat közben a szabványos terhelő villa 100A terhelés mellett igyekszik pontos képet adni az akkumulátorunk indítási készségéről. Teljesen feltöltött akkumulátornál a műszer mutatójának a skáláról leolvasható, elvárt indítóáramának megfelelő zöld tartományra kell mutatnia. Ha az alatta lévő sárga tartományba mutat, akkumulátorunk nincs megfelelően feltöltve, vagy hibás. Ha alatta lévő piros tartományba mutat, vagy folyamatosan, nagy mértékben csökken a leolvasható érték, akkor az az akkumulátort tölteni kell. Ha teljesen feltöltött állapot esetén az akkumulátorunkhoz tartozó névleges indítóáramot nem tudja tartani a műszer terheléses szimuláció mellett, akkor az az akkumulátor rossz.
Töltés:
Akkumulátort csak teljesen feltöltött állapotban lehet minden kétséget kizáróan tesztelni. Az akkumulátor töltés az ügyfél feladata, tehát ne vigyünk vissza lemerült akkumulátort úgy, hogy azt nem próbáltuk előtte feltöltetni! Ha lemerültakkumulátort vittünk vissza és azt a forgalmazó feltölti, hogy be tudja vizsgálni, annak költségét átháríthatja a fogyasztóra. (Miért ez a fajta „kicsinyesség”? Ez a procedúra költségekkel jár mint például villamos energia használat, töltő berendezések fenntartása, kezelésben résztvevő személyek ideje és bére, stb.)
Az akkumulátor töltését Az akkumulátor hálózati töltése című fejezetben taglaltak szerint végezzük.
Töltés utáni tesztelés:
Ha a töltéssel végeztünk, két óra pihentetés után mérhető (nyugalmi) állapotba került az akkumulátorunk. Ismételjük meg a tesztet elektronikus teszterünkkel, terhelő villával és sűrűség mérővel is!
Általánosan elmondható, hogy egy jó akkumulátornak feltöltött állapotban 12,6-12,9V feszültséget és 1,26-1,285g/cm3 közötti sűrűséget kell produkálnia. Ha magas feszültséget mérünk, tehát akkumulátorunk feltöltött, viszont indító árama alacsonyabb, mint az előírt érték, akkor savsűrűségünk is alacsonyabb, ami szulfátosodásra, elhasználódásra utal.
Néhány tudnivaló az akkumulátortípusokról:
Akkumulátor típusok:
Rendszeresen ellenőrizz!" - típus
Erre a hagyományos savas-ólomakkumulátorra nem lehet alkalmazni a "Hagyomány és minőség" reklámszlogent, mert közel áll az akkumulátor elvi felépítését szemléltető maketthez. Műanyag házban higított kénsavba merülnek az ólom és ólomdioxid masszát tartalmazó lemezek, melyeknek felülete kisütéskor (fogyasztó bekapcsolásakor) ólomszulfáttá, majd feltöltéskor újra ólommá és ólomdioxiddá alakul vissza. Közben áramot termel, illetve töltéskor áramot fogyaszt, tárol. Ez a típus ma már nem nevezhető minőségi terméknek, még akkor sem, ha a lemezek közé PVC szigetelőlemezeket helyeznek a lemezzárlat elkerülésére.
Rendszeres gondozást igényelnek, mivel működésük közben, különösen nyári melegben folyamatosan távozik belőlük az elektrolitnak a desztillált víz része. Ez a fokozott gázképződési hajlam és a természetes párolgás miatt van. Emiatt nyáron legalább 2 hetente, hideg évszakban 3-4 hetente ellenőrizni, szükség esetén pótolni kell a desztillált vizet és tisztítgatni az akkusarukat!
"Próbálj meg lazítani!" - típus
Az akkumulátorok e csoportját már egy fokkal fejlettebb, un. gondozásszegény típusok alkotják, melyek a közhiedelemmel ellentétben nem teljesen gondozásmentesek.
Ezekben az előzőnél tisztább anyagokból, kisebb antimontartalommal, kalciumötvözéssel kialakított lemezszerkezet pozitív lemezeit polietilén tasakokba helyezik, kiküszöbölve a közvetlen lemez és iszapzárlatot. A gázképződés is sokkal kisebb, vízveszteségük átlagos üzemi viszonyok között csak néhány év múlva okozhat működési zavart.
Van gyártó, amely a betöltő nyílásokat el is zárja a felhasználó szeme elől, kidobásra ítélve akár a természetes melegedés okozta elektrolit veszteséget elszenvedő akkumulátort is.
Mások "varázsszemmel" látják el az akkumulátor 1 celláját, mondván, ezzel ellenőrizni lehet az akku működőképességét. A csalódások elkerülése érdekében szükséges megjegyezni, hogy a varázsszem csak 1 cella állapotát jelzi, a másik 5 közül akár több is lehet kapacitáshiányos vagy zárlatos, így a zöld fény nem feltétlen jelenti az akku indítóképességét. Sokan helytelenül ezeket, és minden olyan akkumulátort "zselés"-nek neveznek, amelybe nem lehet folyadékot töltögetni. (Valódi zselés akkut jármű indítására nem használnak.)
Mivel e típus lemezszerkezete legtöbb esetben még öntött rácsokból áll, lényegesen nem növelhető a hidegindító képességük a tömegükhöz képest.
"A hanyagolás kötelező!" - típus
Ez a kategória legalább két lényeges újdonságot tartalmaz. Az egyik, hogy az aktív masszát hordozó ólomrács nem öntött, hanem un. expandált szerkezetű. Elmaradhatnak az önthetőség miatt adagolt, akkuműködés szempontjából káros adalékok, így a lemez anyaga rendkívül tiszta ólom.
A másik újdonság, hogy a pozitív lemezeket üvegszövetből készített "borítékba" zárják, amely fizikailag teljesen elválasztja a lemezeket egymástól, kiküszöbölve akár a lemez, akár a fenékzárlatot. Ez a szeparátor itatósként magába szívja, megköti a speciális elektrolitot. Nincs iszapkihullás, jobb a rázkódással szembeni ellenállóképesség. Nincs folyadékveszteség, hiszen a felületen képződött gázok az üvegszövetben újra visszaalakulnak nedvességgé, rekombinálódnak. Innen származik a gázrekombinációs elnevezés. Ezeket az akkukat nyomástartó módon le lehet zárni.
Szerkezetüknél fogva lényegesen nagyobb a hidegindító áramuk, ami különösen téli hideg reggeleken csillaggarázsban tartott diesel autóknál jelent biztonságosabb indítást.
Az ilyen akkumulátorok élettartamuk során semmilyen gondozást nem igényelnek. Beépítéskor és a tél beállta előtt legfeljebb az autó elektromos rendszerét kell ellenőrizni, különös tekintettel a töltőrendszer és az indítómotor állapotára....
 |
||
